3. Kritika - Az elveszett hercegnő második része

Ismét hoztam egy kritikát hűséges, szeretett kritikusomtól, Sofie Kaufmann-tól Az elveszett hercegnő második részéről. Köszönöm! :)

A minap valamiféle romantikus olvasmányra vágytam, hiszen bár jó pár ilyen stílusú könyvem van, mindegyiknek kívülről tudom legromantikusabb pillanatait. Nem is ilyen célzattal kezdtem el olvasni újra L'Aidie C. S. könyvét, de közben rájöttem, hogy céljaimnak

tökéletesen megfelel. Már az első részt is nagyon élveztem, és a második olvasását sem bírtam egy pillanatra sem abbahagyni. Ugyanazokat a jókat a folytatásról is el tudom mondani, hiszen a főszereplő még mindig szeretetre méltó, de –aminek a legjobban örülök—vannak apróbb hibái is. Megtapasztalja, hogy bizonyos helyzetekben nincsen olyan döntés, amely mindenkinek jó lenne, és ezt kezeli is. Ez elmondható más szereplőkre is, így általánosan elmondhatjuk, hogy a szereplők ábrázolása finomodott az előző rész óta. A mű olvasása közben érdekes felfedezéseket tettem. Rögtön az első, hogy az írónő számítógépén/laptopján egy kicsit be van ragadva az M betű. Az enyémen is így van az R-rel, tudom milyen bosszantó. Na, jó, ez persze csak bosszantás volt. Van ennél érdemlegesebb mondanivalóm is. Például, hogy maga a történet sokkal izgalmasabb lett az elsőhöz képest. Persze ezt már L'Aidie C. S. is említette nekem, mikor azt mondta, hogy a „Naldajai harcos” csak egy felvezető rész lesz. Nos, ezt most már értem is, mármint hogy mit vezetett fel. A könyv vége felé beálló fordulat például teljesen váratlanul ért, pedig én valami krimi író lennék, vagy miféle. Lényeg az, hogy meglepett, lenyűgözött ez a rész, más szempontból is, mint az első.Bár kinek ne tetszene a szerelem, a lázadás és a jóképű férfiak feltűnően magas száma? Ilyen szempontból a könyv nem vállal túl nagy kockázatot, hiszen ezek a témák köztudottan vonzzák az érdeklődőket. De ez természetesen semmit nem von le a könyv értékéből, csupán ténymegállapítás. Mindent összevetve fantasztikus könyvnek tartom, hiszen még ma is egész nap a történet járt a fejemben, pedig biosz dogát kellett volna írni. Kedvenc szereplőm is lett a történetből Carl személyében. További sok sikert az írónőnek! Titkon irigykedek is…

Sofie Kaufmann

1. Fanart

Fanart... azaz nem egészen, mert én készítettem, és a fanart pontosan azt jelenti, hogy "rajongói rajz". Nos, ez nem rajongói, de egy szerkesztett kép egy idézettel Az elveszett hercegnő-ből. A jövőben próbálok egyre több ilyennel jönni majd, kérlek mondjátok el a véleményeteket róla. :)
Ja igen, és hamarosan jönni fogok egy újabb kritikával.

- Carl... – a férfi felnézett. – Honnan tudhatom, hogy bízhatok benned?

Carl elmosolyodott, és bár sötét volt, ahogy a holdfény rásugárzott, egészen helyesnek tűnt.

- Onnan, hogy a szíve mélyén maga is tudja, hogy mindez igaz – felelte, mire Isi visszamosolygott.

2. Kritika - Az elveszett hercegnő első két része

Hoztam egy újabb kritikát, ezúttal Az elveszett hercegnő első két részéről. :) Nagyon köszönöm, és bárkinek szívesen elküldöm a könyvem egy részét egy kritikáért cserébe. Minden véleménynek örülök. :)

Ez egy kalandos, fordulatos könyvsorozat, amely egy gyönyörű világban játszódik. A főszereplő egyáltalán nem egy olyan karakter, akire számítanánk, de ettől lesz az egész történet érdekes. A magabiztos, vezetőtípusú lány helyett egy otthoni szeretetet, nyugalmat keltő lénnyel találkozunk.

Ahogy egyre többet olvasunk, kitárul ez a mesés világ előttünk minden titkával. Az írónő részletesen kidolgozott minden részletet, ami nagyon tetszik. Ha előrébb jutunk a történetben, megtudhatjuk a háború körülményeit is, és hogy mit tett az emberekkel.

Az első könyven megjelenik a tipikus „szőke herceg” karakter Jim szerepében. Természetesen a szerelem sem maradhat el. Nekem ez a „régimódiság” is tetszik, mert igaz, hogy most nagyon sablonosnak tűnik a könyv, de Jimet nem lehetne kihagyni. A második részben egy új szerelem kezd kibontakozni, amit először nagyon elleneztem, de a könyv végére már nagyon megkedveltem Carl karakterét is. Kíváncsian várom a 3. részt, biztos tartogat valami újat, meglepőt, hiszen a 2. rész végén sok kérdés maradt megválaszolatlanul, ami – valljuk be – kicsit bosszantott.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett nekem, az Isi karakterében van. Amiket felsoroltam az előbb, azok tetszenek. Egyetlen tulajdonsága nem tetszik, hogy nagyon nem tudja, hogy mikor mit kéne csinálnia. Mindig másoktól kér és vár segítséget.

Most ennyit tudok mondani a könyvről, de ha elolvasom a harmadik részt, biztos részletesebb beszámolót tudok adni. Az írónőnek pedig gratulálok!! :)

 Kristóf Kamilla 

Az elveszett hercegnő első két része nyomtatott formában

Nem rég megérkezett Az elveszett hercegnő első két része nyomtatott formában... és hát be kell vallanom, repdestem az örömtől! Azon gondolkoztam, hogy ha most ennyire örülök, mennyire örülnék, ha valóban ki lenne adva a könyvem, és könyvesboltokban látnám. A könyvet illetően azonban az az igazság, hogy kinyitottam, és már az első sorban megláttam egy nyelvtani hibát... ennyit ér, hogy már legalább tízszer átolvastam az egész könyvet. Úgy tűnik, nyomtatott formában könnyebb észre venni a hibákat.

A könyvnek a harmadik részének az első piszkozata már készen van, de eléggé összecsapott lett, így eltarthat egy ideig megírnom rendesen. A negyedik részbe pedig még bele sem kezdtem, de nagyon jó elképzeléseim vannak róla - szerintem az a rész fogja fényezni az egész könyvet.

Apropó, kritikák. Hamarosan fent lesz egy újabb kritika, ezúttal a könyv mindkét részéről.

Csináltam egy külön blogot, amire nem csak erről a könyvről teszek fel híreket, hanem úgy általában magamról és az írásról, ha valakit érdekel, itt van: www.laidie-c-s-books.blogspot.hu

1. Kritika Az elveszett hercegnő első részéről

Sziasztok! :)
Már jó régen ígértem, hogy jönni fogok kritikákkal, a könyvemről, de kicsit nehéz összeszedni őket. Egyelőre itt van egy kritika Az elveszett hercegnő első részéről, a Naldajai harcosról Sophie Kaufmanntól.

Igényes tömegirodalom. Így tudnám jellemezni ezt a könnyed, romantikus olvasmányt. Írójának stílusa láthatólag még kiforratlan, de határozottan tör a cél felé, hogy egy keresztyén elemekkel átszőtt, szerelmes történetet hozzon létre. A mű maga nem túl hosszú, de igen ügyesen van ütemezve, ezért az olvasókat garantáltan lefoglalja. Bizton állíthatom, hogy ez a könyv nagy jövő előtt áll, mivel rendelkezik a sikertörténetek fontos tulajdonságaival. Szerelmes, érzelmes, kalandos, és kellő részletességgel számol be a romantikus pillanatokról. De ami még --számomra-- ennél is fontosabb, könnyen értelmezhetőségén kívül hordoz értéket is, melyekről jó megemlékezni olvasás közben. A csillagok emberekről való gondoskodása, a barátság, a család és a testvérek fontossága (legyenek bár biológiaiak vagy fogadottak), illetve a nevetés és a pozitív gondolkodás, amely a legrosszabb helyzetekben is fényt varázsol. Ezek felfoghatatlan erővel bírnak. A jó dolgokon kívül persze vannak apró hibák is. Kicsit túl nagy a kontraszt a jó és rossz szereplők között. A jók jóképűek, szépek, kedvesek, és ha rosszak is, akkor is a körülmények alakulása miatt, és nem önhibájukból. A rosszak pedig buták, visszataszítóak, szűklátókörűek és persze kapzsik. Ennyire nem rossz a világ. Minden embernek vannak jó és rossz tulajdonságaik, és szerintem a könyv nyitott szívű, pozitív világában helyet kellene adni ezeknek az árnyalatoknak. Ennek ellenére mégis azt kell, hogy mondjam, ez a könyv be fog futni. És előre örülök, hogy mikor jó pénzért árulják majd a könyvesboltok, én magamban mosolyoghatok, hogy én már olvastam, és ott van a laptopom könyvtárában.

Gratulálok, Lucy!

Sofie Kaufmann