Mivel készen lettem
Az elveszett hercegnő harmadik részével, jön is egy kritika róla, Sofie Kaufmanntól. :)
A negyedik rész írásával is elég jól haladok, gyorsabban, mint a többi résszel, bár ez a rész lesz a leghosszabb, így lehet, hogy még legalább fél év, míg az teljesen készen lesz.
Itt van tehát az első kritika a harmadik részről:
Nos, ez gyors volt. Egy óra alatt elolvastam az aktuális Elveszett hercegnő részt, és igazából kicsit keveselltem az „adagomat”. Talán kicsit túlzás volt ezt a részt külön könyvként beütemezni. Valahogy az a folyamatos húzás, amely a könyvek végén arra sarkallt, hogy várjam a folytatást, most kicsit megszakadt. Érdekes összefüggések derültek ki, de inkább megerősítették az eddigieket, nem fokozták azokat. Nem tudom, hogy a negyedik rész kinek a szemszögéből fog láttatni, de ha az is Isi vonalát követi majd, akkor ez a harmadik ki fog lógni, vélhetően.
Mint magyarázat –persze-- elkerülhetetlen a sorozat eme darabja, de talán ezek az információk elszórva lennének érdekesek, hogy az olvasónak gondolkoznia kelljen rajta egy kicsit, ne csak megkapja egy 40 oldalas kimutatásban.
Ezzel a dologgal az is kicsit a baj, hogy bár a könyv egyáltalán nem másolt vagy részben átvett, mégis úgy hangzik mintha az ember már olvasta volna. És én még nem is olyan sok ilyen típusú könyvet olvastam… Valahogy a fordulatok, történések, pillanatok olyanok, mintha egy másik könyvben is lehetnének, mégis itt vannak. És valahogy különlegessé kellene tenni…
Ezeken túl a könyvvel nincs bajom. Romantika kétségkívül van benne, de túlságosan szereplő és cselekmény központú. Ez az előző részekre is igaz volt, de azok határozottan a cselekmény előrehaladását szolgálták, így indokolt volt a rövid szereplőjellemzés és sok akció. De ez a rész enyhén depressziós, megható, lassú, ezek a tulajdonságok hosszas táj- és személyleírásért kiáltanak. Mellesleg a könyv hangulata bennem nem kelt ellenérzést, jó hogy egy kis szomorúság is tarkítja az
amúgy „happy” könyvet.
Elmerülve a szereplőkben és az akciókban el kell mondanom néhány dolgot. A „másik lány” tetszett, azon is elgondolkoztam mennyivel egyszerűbb lett volna minden, ha ő a könyv főszereplője, és nem Isi. Hiszen Ali sokkal határozottabb, talán kicsit akaratosabb is, mint a nővére. :)
Lou is aranyos, gyermeki ragaszkodása az első szerelméhez reális, és úgy gondolom ennek a kilencévnyi megmaradása is könnyen megtörténhet. Ami viszont minden ilyen és ehhez hasonló könyvben az idegeimre megy, az a pillanat, mikor az egyik szerelmes elér a nem-mondhatom-el-miért-de-szakítanunk-kell fázisba, mert ilyenkor én mindig tehetetlennek érzem magam, és a falhoz vágnám az adott könyvet. De az becsülendő, hogy a romantikus-sztori nem járja be az összes mélységet és magasságot, amely megjelenhetne benne, inkább vesz egy tragikus fordulatot, és így meggátolja a közhelyek terjedését.
Talán ezek a hibák soknak tűnhetnek, sajnálom. De ez csak az én véleményem. És most úgy tűnhet, hogy nincs valami nagy véleményem a műről, de ez nincs így. Ez a műfaj, nem ismeretterjesztő és nem is lexikonsorozat. Teljesen szubjektív. Egyszersmind az egyik előnye az, hogy szórakoztat és kikapcsolja az ember agyát, hogy egy kicsit mások szerelmét és életét élhesse. És ennek a könyv eleget tesz, kellemes olvasmány, ahogy az előző kettő is volt. Nekem tetszik.
Sofie Kaufmann
Múltkor feltettem Az elveszett hercegnő-ből a nevek kiejtését, most pedig jönnek a helyszínek kiejtései. Sofie Kaufmann már régebb óta kérdezgeti, hogyan kell kiejteni a "Deggoreiakat", én pedig, bár egy mondatban leírhattam volna, folyton csak azt mondogattam, hogy majd kiteszem a blogomba. Na, szóval most itt van, hogyan kell kiejteni a helyszíneket. ;) (megjegyzés: csupán az első három részből vannak itt a helyszínek, ugyanis a negyedik rész még nincs megírva, azonban éppen hogy a negyedik részben kapnak a legnagyobb fontosságot a helyszínek.)
