Részlet a harmadik részből - Ali elhagyja Bachnyát

Már rég tettem fel részletet a könyvből, a harmadik részből pedig még sosem tettem fel. Míg a könyv nagy része Isi, a főszereplő szemszögéből van írva, Isi a harmadik részben szinte egyáltalán nem szerepel. Szinte az egész részt Lou meséli Isinek, Jimnek, és Leonak, Lou azonban próbálja Ali szemszögéből mesélni, így a harmadik részben a főszereplő Ali. Ez a részlet is az ő szemszögéből van.

     Ali a tükör elé állt, és visszanézett az arcára. Egy meggyötört, felnőtt lányt látott. Szívesen elnézte volna ég egy ideig a tükröt, az arcát tanulmányozva, hogy megfejtse, mik is valójában az érzései. De nem időzhetett úgy sokáig. Felvette a kést, amit magával hozott. Ebben a pillanatban gyorsan végezhetett volna magával. De nem tette. Nem tehette. Akkor gyáván megfutamodna. Valamiféle kis hang azt súgta benne, hogy esetleg van még remény is, hisz megeshetik, hogy Ali túléli a háborút, a királynő pedig nem tudja meg, és később boldogan élhetnek Louval. Lou... Alit kínozta a bűntudat amiatt, amiket mondott neki, de nem tehetett mást. Úgy érezte, ez lesz a legjobb mindkettőjük számára.

     Felemelte a kést, és megfogott egy tincset hosszú, dús hajából, majd egy gyors mozdulattal lenyisszantotta a végét. Ezután még egy tincset megfogott, és ugyanezt tette vele. Mikor a hajának a felével végzett, megállt egy pillanatra, és rövid, megnyírt, váll fölöttig érő hajára nézett. Megsimította érdes végét, majd folytatta hajának megritkítását. Egy fiúnak kissé hosszú haj lett volna, egy lánynak azonban túlságosan rövid. Pont a megfelelő méret.

    Ali tudta, hogy az lesz a legnehezebb katonáskodásában, hogy a szerelme is ott lesz. Lou mellette fog harcolni, úgy hogy fogalma sincs róla, hogy a lány is ott van.

     Levette szoknyáját és pólóját, majd nadrágot, inget, és férfi kabátot vett fel. A bő kabát eltakarta nőies alakját, de csak remélte, hogy senki sem jön rá, hogy fiatalabb, mint szabadna, ráadásul lány... legkevésbé Lou.