- Jaj, az egyik kedvenc virágom!- kiáltott
fel Isi.
- Valóban?- kérdezte a herceg, majd a
virágokhoz lépett, és letépett pár szálat.-Tessék...- nyújtotta át Isinek.
- Köszönöm- mosolygott a lány.
- Én mindig is túl egyszerűnek gondoltam
ezt a virágot- vallotta be a herceg.
- Egyszerű,- ismerte el Isi- de
különleges. Az ember nem lát minden nap az út szélén kamillavirágot.
- Ez így igaz- bólintott a herceg, majd
Isi felé fordult, és a szemébe nézett.- Ägothea... gondolom maga is észrevette,
hogy egyre közeledünk az ön születésnapjához...
Isi megtorpant. Tudta, mi következik most,
és félt tőle. Mit is kell most válaszolnia?
- És ugye azt is tudja, hogy mivel
hercegnő, a tizenhetedik születésnapján meg kell tartani az ön eljegyzési
ünnepségét. Nos, én sokat gondolkoztam ezen az utóbbi időben, és...- kezdte,
amjd letérdelt, és elővett valamit a zsebéből.- Megtisztelne azzal, hogy hozzám
jön feleségül?
Isi a kis dobozkára nézett, amibe a gyűrű
volt. Nagy gyémánt volt rajta, és Isinek nem is annyira tetszett. Valójában
sosem gondolta, hogy valaha kap eljegyzési gyűrűt, de semmiképpen sem nagyot és
feltűnőt akart volna kapni.
Ahogy ott térdelt előtte a herceg,
hirtelen rengeteg dolog leforgott a szemei előtt. Eszébe jutott az első csókja,
a Jim miatt álmatlan éjszakái, amikor Jimre rátették a bilincset, valamint
ismét eszébe jutott az a pillanat, amikor a palota előtt Jimhez kiáltott, de a
fiú nem válaszolt neki. Aztán eszébe jutott, amiket Carl mondott.
- Az
eljegyzési ünnepséged éjszakáján szökünk meg... Persze ha addigra megkedveled
az itteni életet, vagy szerelmes leszel...
-Nem! Soha!
Isi
a herceg szemeibe nézett.
-Igen- felelte. A herceg boldogan az
ujjára húzta a gyűrűt, isi azonban nem mosolygott. nem tudott, bárhogyan is
próbálta leplezni fájdalmát. Ő nem ilyen. Ő nem akar senkinek rosszat. Mégis
mostanában egyre több embernek okoz fájdalmat szándékán kívül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése