Jönni fognak még szereplő jellemzések is, nem fejeztem be őket, azonban tegnap átolvastam a könyv eddig megírt részeit, és úgy döntöttem, megosztanám veletek az eddig megírt egyik kedvenc részemet. Ez az első csók jelenet, Isi és Jim első csókja, azonban nem az első csók a könyvben... csak hogy még jobban furdaljon titeket a kíváncsiság. ;)
Kérlek titeket, nagyon nagyon kérlek, hogy minél többször szóljatok hozzá a blogbejegyzéseimhez, mert nagyon sokat jelentenek, köszönöm! :)
Ezt a jelenetet már rengetegszer átírtam és még rengetegszer át is fogom írni, itt a jelenlegi állapota. :)
Csak
egy perced van, Isi, gyerünk! Nem tudta, mit mondjon, de ahogy ismét Jimre
nézett, rájött, hogy nem is kell. Jim Isihez lépett, és a lány tudta, hogy ez
lesz az a pillanat, amelyre örökké vissza fog emlékezni, mint egy lassított
felvételre. Belenézett Jim barna szemeibe, majd megérezte a fiú meleg kezeit az
arcán, és hirtelen biztos lett abban, hogy szereti Jim McRay-t teljes szívéből,
és bármit megtenne azért, hogy vele lehessen. Jim mélyen Isi szemeibe nézett,
majd az ajkaira. Isi megfogta Jim kezét az arcán, hogy még közelebb érezhesse
magához, majd becsukta a szemeit, a következő pillanatban pedig megérezte Jim
ajkait a sajátján. Hirtelen mindent beborított körülötte a ködfátyol, és csak a
szíve dobogását és Jim közelségét érezte. Jim megcsókolta. Először csak
gyengéden összeforrt az ajkuk, majd ismét megcsókolta, egyre szenvedélyesebben.
Isi alig bírta elhinni, hogy mi történt, de nagyon jó érzés volt. Sokáig
összetapadt a szájuk, és Isi magán érezte Jim leheletét. A lány nyakához
hozzáért Jim hideg bilincse, ami különösen jég hidegnek tűnt a forró csók
közben. Még sosem voltak ilyen közel egymáshoz, és Isi rájött, mennyire jó
hozzábújni, érezni a közelségét, megfogni a kezét, megcsókolni... és ugyanekkor
rájött, hogy ez a csók valójában egy nagyon hosszú időre volt búcsú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése